Volt Már nap még az elején
De ő csak is az enyém
őriz még aki menedék
Sodor úgy süvit a szél

De a hullámokkal vizre szál
és hagyta hogy vigye az ár
még egy másik szigeten partot ér
és szótlan várok rá
ma éjjel még visszatér
hült helyem jég hideg ágyon nem talál
van még szép mint őszintén
dobog s vár

tudom élhetem ébren az álmom
ez a végzetem érzem hogy megtalálom
vár még ránk ezer év
nyitva az ajtó a küszöbön állok
ha majd lépek multamat mélyen elásom kár
sok könny a semmiért

nincs ma az asztalon üzenet
csak hervadt szirmok és levelek
én mindet itt hagyok és feledem,
emlékeim hanvaid betemetem

hogy többé soha se lássam őt
és ne is tudjam nevét
mert szúrt szívembe anyit tört
az is csoda hogy élek még

ma éjjel még visszatért
hült helyem jég hideg ágyon nem talál
van még szép mint őszintén
dobog s vár

tudom élhetem ébren az álmom
ez a végzetem érzem hogy megtalálom
vár még ránk ezer év
nyitva az ajtó a küszöbön állok
ha majd lépek multamat mélyen elásom kár
sok könny a semmiért

tudom élhetem ébren az álmom
ez a végzetem érzem hogy megtalálom
vár még ránk ezer év
nyitva az ajtó a küszöbön állok
ha majd lépek multamat mélyen elásom kár
sok könny a semmiért

Vihar ha véget ér
a lelkem megpihen lassan tisztul az ég
valami el dönt fújja a szél / Fújja a szél /
a holnapot tépte szét
a hazugságok tengere mossa kezét
még belé törölném
de ebből elég

tudom élhetem ébren az álmom
ez a végzetem érzem hogy megtalálom
vár még ránk ezer év
nyitva az ajtó a küszöbön állok
ha majd lépek multamat mélyen elásom kár
sok könny a semmiért